Nagy Albert festőművész kiállítása - Erdélyi Művészeti Központ - 2020Az Erdélyi Művészeti Központ tisztelettel meghívja Önt 2020. július 17-én, pénteken 18 órára Nagy Albert festőművész kiállítására az Erdélyi Művészeti Központba (Sepsiszentgyörgy, Olt utca 2. szám, földszint és III. emelet).

A megnyitót az épület mögötti udvaron tartjuk.

A vendégeket köszönti Vécsi Nagy Zoltán, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője.
A kiállítást megnyitja Gazda József művészettörténész.

A kiállítás megtekinthető: 2020. július 18. és 2020 augusztus 21. között, keddtől péntekig, 10-17 óráig, szombaton 10-18 óráig.

Virtuálisan is bejárható Nagy Albert kiállítása >>


NAGY Albert, festő, szobrász
Torda, 1902. október 5. – Kolozsvár, 1970. február 25.

1921-ben a kolozsvári Unitárius Kollégiumban érettségizik. Nagybátyja, Nagy Gyula (Székely Bertalan növendék) a rajztanára. Először a mérnöki karra iratkozik be Budapesten, majd egy fél év múlva, 1922-ben Réti István, Iványi Grünwald Béla és Feiksz Jenő szabadiskolájába nyer felvételt és ezzel párhuzamosan esti tanfolyamra jár az Iparművészeti Főiskolára. Tanára: Márton Ferenc. 1922-25 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója. Fél évig Bosznay István tanítja festészetre, majd 1923-tól Rudnay Gyula a mestere. Az akvarellt Edvi Illés Aladártól, szobrászatot Stróbl Alajostól tanul. Évfolyamtársai között megtaláljuk Hincz Gyulát, Szabó Vladimirt és Abay Alfrédot. Mivel nagyon korán árván marad, egy Budapesten élő angol unitárius lelkész, Hankinson támogatja. Budapesten intenzív szellemi életet él. Többek között Szabó Dezső előadásait hallgatja. 1926-37 között Olaszországban tanul és dolgozik. Elsősorban alkalmi szobrászmunkákból tartja fenn magát. 1930-ban Dr. Paolillo tőzsdeügynök személyében mecénása kerül. 1934-ban Római Palazzo Doria-ban állít ki. 1937-ben Budapesten telepszik le. 1940-ben munkaszolgálatra hívják be, útépítéshez. Egy hónap után kórházba kerül. 1941-ben hazatelepszik Kolozsvárra, ahol testvére Nagy Ernő, számára otthont és a munkához lehetőséget biztosít. 1946-tól Tóth István rajztanárt helyettesíti az Unitárius Kollégiumban. 1948-57 között a hivatalos művészetpolitika irányítói "formalista művésznek" minősítik, festményeit a kiállításokról kizsűrizik. Rossz anyagi helyzetük enyhítésére gyerekjátékokat készít. 1953-tól rokkantsági, majd 1962-től öregségi nyugdíjat kap a Képzőművészeti Alaptól. 1955-ben a marosvásárhelyi idegklinikára kerül. Székelykeresztúron pihen. 1957-től kezdik elismerni művészetét. 1963-ban egy bukaresti egyéni kiállításáról az állam több munkáját megvásárolja.

A szocreál korszak legjelentősebb autentikus értékeket felmutató alkotója, mind a korstílust, mind az őszinte, az elvhű emberi magatartást illetően. Életművével bizonyítja, hogy a mostoha kelet-európai valóságban, a homogenizáló kulturális elnyomás idején is érvényességet lehet szerezni az időszerű emberi üzeneteknek és a sajátos magyar, erdélyi színvilágnak. Eredeti festőművész egyéniség, a naivokra is emlékeztető formanyelve, többnyire keveretlen tubusszínekből összeálló kromatikai skálája, puritán motívumvilága európai klasszikus festői értékeket idéz, mélyre szántó jelentésekkel teljes, ugyanakkor hétköznapias, naprakész civil huszadik századisággal párosul. A hatvanas években, egyfelől a szocreál elvárásainak szorításából kibontakozó erdélyi magyar képzőművészeti élet legtöbbet vitatott egyénisége, másfelől az akkor induló nemzedék legáltalánosabban elfogadott példaképe.

Díjak
1964: a Munka Érdemrend II. fokozata; a Román Képzőművészeti Szövetség támogatásával tanulmányút a Szovjetunióba; 1967: a Kulturális Érdemrend II. fokozata.

Válogatott egyéni kiállítások
1934: Palazzo Doria, Róma; 1963: Horizont Galéria, Bukarest; 1968: Művészeti Múzeum, Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Csíkszereda; 1969: Nagyvárad; 1975: Korunk Galéria, Kolozsvár (emlékkiállítás, kat.); 1988: hagyatékának egy részét a kolozsvári unitárius püspökségen helyezték el, ahol állandó kiállításon tekinthető meg, Kolozsvár

Válogatott csoportos kiállítások
1932: Római magyar kiállítás, Róma; 1945: Kolozsvár; 1947: Jelenkori román képzőművészet, Budapest; 1947: Erdélyi Képzőművészeti Szalon, Kolozsvár; 1959: Tartományi Tárlat, Kolozsvár; 1966: Romániai képzőművészek, Peking; 1967: Moszkva

Irodalom
GAZDA József - Nagy Albert (Kriterion, Bukarest, 1982); KÁNTOR Lajos -Fehér volt a világ (Kriterion, Bukarest-Kolozsvár, 1997)

Erdélyi Művészeti Központ

Kiállítások nyitvatartása:

Keddtől péntekig: 10-17 óráig
Szombaton: 10-18 óráig

Megvalósult a Bethlen Gábor Alap Zrt. támogatásával.

© 2020 – Erdélyi Művészeti Központ

Webfejlesztés, karbantartás: Digital Studio