Időtartam: 2024. február 16. – április 5.

Kurátorok: Portik Blénessy Ágota PhD, dr. Salat Csaba

Megnyitó: A tárlatot 2024. február 16-án 18 órától Bordás Beáta PhD, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője, valamint Portik Blénessy Ágota PhD és dr. Salat Csaba kurátorok nyitották meg az EMŰK földszinti kiállítóterében.

A magány, az elidegenedés, illetve a hovatartozás és az igazán mély emberi kapcsolatok hiánya Vass Tamás jegyzeteiből és grafikáiból egyaránt kiolvashatóak. Az 1970-es évek második felétől a kiforrott stílusú, sokalakos drámai kompozíciók domináltak az életműben, a líraibb hangvételű városképek, aktok vagy illusztrációk mellett. Az Erdélyi Művészeti Központban nyílt tárlat mindezekből mutat ízelítőt, de megtekinthetőek Vass Tamás önéletrajzi ihletettségű grafikái, valamint néhány a művész által készített rézkarc-lemez is.

Egy olyan kiállítás létrehozására vállalkoztunk, amely Vass Tamás legjellegzetesebb alkotásait igyekszik bemutatni az eddigi legnagyobb merítésben és részletességgel. Ennek érdekében mintegy 14 magánszemélytől és egy közgyűjteményből kölcsönöztük az életmű legfontosabb, sok esetben eddig a közönség, de még a szűkebb értelemben vett szakmai körök számára is ismeretlen darabjait.

A kiállításhoz, a már megszokott módon, igényes háromnyelvű katalógus készült az EMŰK Kiadó kiadásában.

VASS Tamás (Marosvásárhely, 1942–1988)

Vass Tamás a marosvásárhelyi Zenei és Képzőművészeti Líceum diákja, Barabás István és Nagy Pál tanítványa volt. Ez utóbbi nagy hatást gyakorolt a művész pályaválasztására és későbbi munkásságára. Vass Tamás 1963–1969 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakán tanult Feszt László irányításával, akinek köszönhetően akadémiai szinten sajátította el a különböző grafikai technikákat és sokszorosító eljárásokat.

Tehetsége már a főiskolás évek alatt kitűnt. Elsőéves korától a Napsugár gyermeklap külső grafikai munkatársa volt, később az Új Élet és az Igaz Szó, majd a Vatra lapok, illetve a Kriterion, a Dacia és az Ifjúsági Könyvkiadó foglalkoztatták külsős grafikusként. Különleges rajzkészségét és jellegzetes művészi látásmódját minden megyei vagy országos tárlat beszámolójában kiemelték, tehetségéről az elnyert díjak is tanúskodnak, ám az átütő siker és elismerés elmaradtak. A diktatúra egyre sötétebbé váló időszakában jelentős alkotásait kizsűrizték és a csoportos tárlatokról kitiltották. E kudarcként megélt tény és önemésztő életmódja egészségi állapotának fokozatos romlásához vezetett. A fiatalon, 45 évesen, egy banális baleset következtében elhunyt művész csupán két évtized alatt megalkotott, az erdélyi képzőművészetben igazán egyedinek számító életműve nagy gazdagságot és változatosságot mutat.

Egyéni kiállítások:
1978: Nemzeti Színház előcsarnoka, Marosvásárhely • 1979, 1981: Vatra folyóirat szerkesztősége, Marosvásárhely • 1987: Képzőművészek Szövetségének kiállítóterme, Marosvásárhely; Állami Magyar Színház előcsarnoka, Kolozsvár

Posztumusz kiállítások:
1988: Képzőművészek Szövetségének kiállítóterme, Sepsiszentgyörgy • 1993: Képzőművészek Szövetségének kiállítóterme, Marosvásárhely (Macskássy Izoldával közösen) • 2004: Emlékkiállítás a Lórántffy Zsuzsanna Egyesület szervezésében, Képzőművészek Szövetségének kiállítóterme, Marosvásárhely • 2009: Bocskai Terem, Marosvásárhely

Szervezők: Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala, Erdélyi Művészeti Központ Egyesület
Támogatók: Miniszterelnökség – Nemzetpolitikai Államtitkárság, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Medisal Kft.