Időtartam: 2024. április 19. – július 6.
Megnyitó: 2024. április 19., péntek 18 óra, az Erdélyi Művészeti Központ földszinti kiállítótere

A tárlatot Banner Zoltán művészettörténész és Bordás Beáta PhD., az Erdélyi Művészeti Központ vezetője nyitották meg.

Kurátorok: Bordás Beáta PhD. és Portik Blénessy Ágota PhD.

A művészek rövid életrajza:

T. SZŰCS Ilona (Medgyes, 1930 – München, 1990)

A marosvásárhelyi művészeti szakközépiskolában tanult Bordi András és Barabás István tanítványaként. 1951-ben elkezdte festészeti tanulmányait a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Intézetben, majd 1952-től 1957-ig a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet hallgatója volt, ahol Miklóssy Gábor, Abodi Nagy Béla és Teodor Harșia irányították munkáját. 1955-ben házasságot kötött évfolyamtársával, a szatmárnémeti származású Tóth Lászlóval, 1960-ban megszületett a fiuk, Tamás.

1959-től kezdve rendszeresen kiállított Kolozsváron az éves tartományi, illetve megyei képzőművészeti tárlatokon. 1965-ben férjével, Tóth Lászlóval és Cseh Gusztáv grafikussal közös műtermet kapott a Donát-negyedben (Vlahuță utcai műtermek), itt főiskolára való felvételi elkészítő kurzusokat is tartott. Munkái szerepeltek a romániai művészek titográdi (1968) és torinói (1969) kiállításain.

1971–72-ben férjével közösen készítette a kolozsvári Rádióstúdió lépcsőházában lévő nagyméretű üvegmozaikot. 1975-ben a kolozsvári Korunk Galériában nyílt egyéni tárlatán 18 festményt mutatott be, második egyéni tárlatát (férjével közösen) már halála után rendezték Szentendrén. 1974-ben férjével részt vett a Győri Nemzetközi Művésztelepen, 1981-ben pedig a gyergyószárhegyi Barátság alkotótáborban. Az 1970-es évektől a nyolcvanas évek elejéig jelmeztervező volt a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, fontosabb munkái a következő színdarabokban voltak: Dumitru Radu Popescu: A kerti törpe (1974), Csiki László: Öreg ház (1978), Lőrinczi László: A szerető (1982), Tomcsa Sándor: Műtét (1983), Szép Ernő: Vőlegény (1983). T. Szűcs Ilona 1984-ben férjével Münchenben telepedett le, ahol korai halála előtt főleg díszítőművészeti munkákat készített.

A hatvanas években számos kolozsvári városképet festett, mértani pontossággal megszerkesztett formákkal, készített néhány portrét is, de túlnyomórészt a műtermében és környezetében lévő furcsa, össze nem illő tárgyakból összeválogatott csendéletek érdekelték, amelyek végigkísérik az életművet. Ezek a bensőséges, néha depresszív hangulatú, metaforikus csendéletek a szürrealizmus és a metafizikus festészet eszköztárából merítettek.

Egyéni kiállítások:
1975: Korunk Galéria, Kolozsvár • 1991: Aktív Art Galéria, Szentendre (posztumusz, férjével, Tóth Lászlóval közösen)

Díjai:
1979: II. „Megéneklünk, Románia” Fesztivál, jelmeztervezés kategória III. díja

TÓTH László (Szatmárnémeti, 1933 – Wertingen, 2009)

1951–1957 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet festészeti szakának hallgatója volt, tanárai: Kádár Tibor, Teodor Harșia, Abodi Nagy Béla, majd Miklóssy Gábor. Még az egyetemi tanulmányok alatt, 1955-ben feleségül vette évfolyamtársát, Szűcs Ilonát.

Az egyetem elvégzése után az Utunk folyóirat rendszeres, külső bedolgozójaként kezdte a pályáját, 1957–1983 között a lapban megjelent novellákhoz, riportokhoz készített illusztrációkat. Ebben az időszakban több más folyóirat (Korunk, Napsugár, Igaz Szó stb.) közölte a rajzait, könyveket is illusztrált, könyvborítókat tervezett. Rövid ideig középiskolai tanár volt. A hatvanas évek közepén közös műtermet kapott T. Szűcs Ilonával és Cseh Gusztávval a kolozsvári Donát-negyedi műtermekben, ott feleségével előkészítő kurzusokat is tartott a főiskolára való felvételire. 1965–1971 között a kolozsvári Állami Magyar Színház díszlettervezője, utóbb külsősként is tervezett számos jelentős díszletet. Az 1965–1983 közötti időszakban mintegy 25 színdarab díszlettervét készítette el, többek között A. Miller: Bűnbeesés után, Ion Băieșu: Megbocsátás, Shakespeare: Téli rege, Madách Imre: Az ember tragédiája, Dumitru Radu Popescu: Kerti törpe, Sütő András: Csillag a máglyán és Csiki László: Öreg ház című darabjaihoz. 1971-től a kolozsvári Képzőművészeti Intézet monumentális festészet szakán adjunktus, majd docens lett, rajzot, festészetet, kompozíciót és különböző festészeti technikákat oktatott. 1983-ban tanszékvezetőnek nevezték ki, de 1984-ben feleségével Münchenbe emigrált. 1986-tól a müncheni Staatstheater am Gärtnerplatz dalszínház díszletfestője lett, 1992 után kezdett újra aktívan alkotni, és szabadúszó képzőművészként dolgozott 2009-ben bekövetkezett haláláig. 1959–1983 között szinte minden évben kiállított a tartományi és megyei tárlatokon (Kolozsvár), valamint a bukaresti állami kiállításokon. Első egyéni kiállításának a felesége emlékének szentelt közös tárlat (Szentendre, 1991) tekinthető. Németországban az 1990-es évek végétől részt vett néhány csoportkiállításon.
Tóth László víziószerű festményeit és grafikai alkotásait is a szürrealizmushoz közelálló látásmód jellemzi. A kollázstechnika és az új anyagok használata révén újítást hozott az erdélyi magyar képzőművészetbe. A kolozsvári életképek mellett a hetvenes években az anyja, a felesége és önmaga voltak témái, illetve csendéleteket festett. Életművének egyik fontos részei a Tárgyalás sorozata, annak önmagukból kiforduló, cafatokra hulló szereplőivel, de a budapesti öregotthonban vegyes technikával alkotott, az emberi test bomlását és elmúlását ábrázoló képei is.

Egyéni kiállításai:
1991: Aktív Art Galéria, Szentendre (feleségével, T. Szűcs Ilonával közösen) • 2002: Galerie Schröder, Augsburg; Bálint Zsidó Közösségi Ház, Budapest • 2003: Korunk Galéria, Kolozsvár • 2004: Puskin Művelődési Ház, Tatabánya

Emlékkiállítások:
2014, 2018: Quadro Galéria, Kolozsvár

Díjai:
1968: a Kulturális Érdem érdemérem I. fokozata; a Képzőművészeti Szövetség országos díja díszlettervezés kategóriában • 1969: Országos Színházi Verseny, Bukarest, I. díj • 1979: II. „Megéneklünk, Románia” Fesztivál, Bukarest, a díszlettervezés kategória III. díja

Rövid leírás a kiállításról:
Az Erdélyi Művészeti Központ jelen kiállítása az első olyan kiállítás, amely egyszerre tárja az erdélyi közönség elé e két kiemelkedő, lezárt életművet, az 1960-as–1970-es évekbeli kolozsvári művészeti élet ikonikus művészpárjának összesen több, mint száz műalkotását. A kétszintes kiállításban igyekeztünk mindkét életművet a lehető legteljesebb merítésben bemutatni, azok szakaszait láttatni és az egyes korszakokhoz kapcsolódóan a két alkotó főműveit bemutatni. Ugyanakkor arra is törekedtünk, hogy a művészházaspár alkotásai közötti párbeszédet a két alkotó egymásra hatását keressük. E retrospektív tárlat és az eddigi kiállítási katalógusaink szokásos kereteit felvállaltan túllépő album, amely három szerző – Banner Zoltán, dr. Kovács Ádám és dr. Bordás Beáta – előszavát tartalmazza, a festményeket és archív felvételeket a főbb műfajok mentén csoportosítja, miközben azok keletkezésének kronológiai sorrendjét is figyelembe veszi, reményeink szerint méltóképpen örökíti meg és helyezi újra napirendre a két meghatározó erdélyi képzőművész, T. Szűcs Ilona és Tóth László életművét.

Szervezők:
Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala
Erdélyi Művészeti Központ Egyesület

Támogatók:
Miniszterelnökség – Nemzetpolitikai Államtitkárság, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.
BitWise IHS Kft.