Időtartam:
2024. október 11. – 2024. november 30. (Sepsiszentgyörgy, Erdélyi Művészeti Központ)
2024. október 9. – 2024. december 31. (Csíkszereda, Csíki Székely Múzeum)

A biennálé kurátora: Ferencz S. Apor

A szakmai zsűri tagjai: Filep Norbert (RO), képzőművész; prof. dr. Erőss István (HU), képzőművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora; Ciprian N. Isac (RO), könyvtervezésben és rendezvényszervezésben szakosodott tervező grafikus, a Bucharest Graphic Days kurátora; Ferencz S. Apor (RO), képzőművész, a Székelyföldi Grafikai Biennálé kurátora; Tolnay Imre DLA (HU), képzőművész, a győri Széchenyi István Egyetem tanára; dr. Bordás Beáta (RO), művészettörténész, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője; Gyenes Gábor (SK) képzőművész, a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskola Grafika Tanszékének adjunktusa;

Megnyitó:
2024. október 11., péntek 18 óra, Erdélyi Művészeti Központ
2024. október 9., szerda 18 óra, Csíki Székely Múzeum

Az egyre nagyobb nemzetközi hírnévnek és érdeklődésnek örvendő Székelyföldi Grafikai Biennálé kezdeményezője a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központot vezető, de külföldön is tanító Siklodi Zsolt (1966–2017) képzőművész volt. Maros, Hargita és Kovászna megye vezetői felismerve, hogy nagyobb léptékben kell gondolkodni a térségről és annak értékeiről, felkarolták az ötletet meghirdetve az I. Székelyföldi Grafikai Biennálét romániai, magyarországi vagy más országokbeli hivatásos képzőművészek és képzőművészeti egyetemi hallgatók körében.

A biennálé ekkor megfogalmazott, ám ma is érvényes céljai a régióbeli és kortárs grafika népszerűsítése és bemutatása, a kortárs grafikai törekvések ismertetése és a régió grafikai törekvéseinek bekapcsolása a nemzetközi trendekbe, a kortárs grafika irányvonalainak ismertetése a műkedvelő közönséggel, illetve a régió képzőművészetének fellendítése az alkotók ösztönzése által.

2024-ben a G8 – 8. Székelyföldi Grafikai Biennálé felhívására 68 ország 926 alkotójának 2046 munkája érkezett be. 2024-ben második alkalommal a sepsiszentgyörgyi székhelyű Erdélyi Művészeti Központ mellett a Csíki Székely Múzeumban is kiállították a törzsanyag egy részét.

A 2024. évi kiírás az egyensúly jelentőségének és ezzel szemben az egyensúly hiányának kérdéseire várt vizuális interpretációkat oly módon, hogy a művészi szándék az alkotói attitűd által a kép jellegének társadalmi szerepére fókuszáljon. Így mindazon alkotók jelentkeztek, akik a kortárs grafika eljárásainak megújító szándékával a jövőnek üzennek, a létrehozott lehetséges válaszok pedig a kritika tükrét tartják korunk társadalma elé. Az egyensúly hiányának témakörében a sepsiszentgyörgyi tárlaton 28 ország 137 művészének 140 alkotását tekinthetik meg a látogatók.

Az Erdélyi Művészeti Központban tartott megnyitógálán, illetve díjátadón többek között ünnepi beszédet mondtak és díjakat adtak át Beke Mihály András, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának első beosztott konzulja, Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Ferencz S. Apor, a biennálé kurátora, Erőss István, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora, Képiró Ágnes, művészettörténész, valamint Imreh István, a rendezvényt szervező Kovászna Megyei Művelődési Központ vezetője. Az este házigazdájaként Bordás Beáta, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője fogadta a vendégeket és konferálta az eseményt.
Jelen voltak a társszervező intézmények: a Csíki Székely Múzeum, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ, a Maros Megyei Múzeum, a Székely Nemzeti Múzeum vezetői és munkatársai, a szakma jeles személyiségei, a díjakat felajánló egyetemek, szervezetek képviselői is.

A 8. Székelyföldi Grafikai Biennálé anyagának egy részét bemutató kiállítás csíkszeredai megnyitóján felszólaltak dr. Karda-Markaly Aranka, a Csíki Székely Múzeum igazgatója, Dolhai István, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának főkonzulja, Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere, prof. dr. Erőss István, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora, Ferencz S. Apor, a biennálé kurátora és Túros Eszter művészettörténész.

A 8. Székelyföldi Grafikai Biennálé díjazottjai:
A biennálé fődíja: Marco Trentin (IT)
Nagy Imre-díj: Czuczor Laura (HU)
Nagy Pál-díj: Vasiliki (Vasso) Chatzimanoli (GR)
Plugor Sándor-díj: Marlena Biczak (PL)
MAMŰ Társaság díja: Karol Polak (PL)
Gyergyószárhegyi Művésztelep díja: Andrzej Wochnik (PL)
Partium Díj a Partiumi Keresztény Egyetem részéről: Dicső Eszter Nóra (HU)
Baász Imre-díj: Teerawoot Com-on (TH)
Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának díja: Satitkun Mongkolruangrit (TH)
Pulzus Művésztelep díja: Jagoda Jaworska (PL)
Magyar Képzőművészeti Egyetem díja: Katarzyna Tereszkiewicz (PL)
Eszterházy Károly Egyetem díja: Buba Petru Radu (RO)

Szervezők:
Kovászna Megye Tanácsa
Kovászna Megyei Művelődési Központ

Társszervezők:
Hargita Megye Tanácsa
Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ
Maros Megyei Tanács
Maros Megyei Múzeum
Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala
Erdélyi Művészeti Központ
Csíkszereda Városháza
Csíki Székely Múzeum
Székely Nemzeti Múzeum
MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér
Haáz Rezső Múzeum

Támogatók:
Nemzeti Kulturális Alap
Magyar Művészeti Akadémia
Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda
Miniszterelnökség – Nemzetpolitikai Államtitkárság, Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt.
MVM Energy Romania
Pulzus Art Camp
Magyar Képzőművészeti Egyetem
Eszterházy Károly Egyetem
Vizuális Művészet Intézet Eger
Partiumi Keresztény Egyetem – Képzőművészeti Tanszék
Romániai Képzőművészek Szövetsége
MAMŰ Társaság

Időtartam: 2024. július 23. – szeptember 27.

Kurátorok: Bordás Beáta PhD, Miklós Szilárd PhD

Megnyitó: A tárlatot 2024. július 23-án 15 órai kezdettel Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, Deák Ferenc Loránd PhD művészettörténész és Bordás Beáta PhD, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője nyitották meg a földszinti kiállítótérben.

Jelen kiállítás 90 festményt vonultat fel Incze János Dés gazdag életművéből, átfogva a művész különböző alkotói periódusait. Így kerülnek egymás mellé például az 1940-es években készült életképek, városképek és portrék; az olaszországi és erdélyi utazásainak emlékei (hatvanas–hetvenes évek) vagy a legutolsó korszakban, az 1980-as évek végén – az 1990-es évek elején festett művei. Az újszerű elrendezésben bemutatott tárlaton körvonalazódnak azok a témák, amelyekhez a festő egész élete során visszatért: a dési templom és a főtéri piac, a dési városrészletek, téli életképek, bivalyok, az utazások során megörökített városképek, a kisvárosi karakterek, a családi élet meghitt pillanatai, önarcképek. A nyolc magángyűjteményből, a festő családjától valamint a Sapientia Alapítvány és a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum gyűjteményéből kölcsönzött művek között számos olyan alkotás található, amelyekkel hosszú idő óta nem találkozhatott a közönség, így e retrospektív tárlat egyedülálló alkalmat kínál arra, hogy egyben áttekinthetőek legyenek az életmű meghatározó darabjai. A tárlat anyagát Bordás Beáta válogatta, a kiállítást Miklós Szilárd rendezte.

A tárlat anyagát háromnyelvű katalógus kíséri Deák Ferenc Loránd előszavával.

Incze János Dés (Szinérváralja, 1909 – Dés, 1999)

Incze János már a Szatmárnémetiben töltött iskolaéveiben elkezdett érdeklődni a festészet iránt, amikor rendszeresen eljárt osztályfőnöke, Sarkadi Sándor, illetve Popp Aurél festőművészek műtermébe. Képzőművészeti tanulmányokat viszont csak később, a munka melletti szabadidejében tudott végezni, így 1928–29 között a kolozsvári Szépművészeti Iskola soron kívüli növendéke volt, majd 1935–1940 között a nyarakat a nagybányai festőiskolában töltötte, ahol Ziffer Sándor korrigálta a műveit. Biztos kenyérkereseti lehetőség reményében a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tanítóképzőjét végezte el, és 1935-ben végleg Désen telepedett le tanítóként.

Választott városa, Dés, a középkori templom uralta főterével és szűk, kanyargós utcáival, piacával, a Szamos partjával és a kisvárosi miliőjével állandó témát és inspirációt szolgáltatott a festőnek, aki a negyvenes évektől kezdve utónévként is felvette a település nevét. A kisváros lakóit és tereit derűs iróniával átszőtt képeken örökítette meg, a mindennapi élet valósága érdekelte. A tudatosan „elrajzolt”, vázlatosan megfestett alakokat egy-egy kifejező, jellegzetes mozdulattal, gesztussal jelenítette meg. Meseszerű hatást keltő képei a pillanatkép elevenségével hatnak. Az általa használt kompozíciós módszer felrúgja a klasszikus szabályokat (nem követi az elő-, közép- és háttér hagyományos rangsorát), a festő egyforma jelentőséget tulajdonít a téma különböző elemeinek. A dési látképek és zsánerképek mellett vásznain Segesvár, Nagyszeben, Kolozsvár épületei is visszaköszönnek, de az olaszországi tanulmányútjai során felfedezett város- és tájrészleteket is megörökítette.

Egyéni kiállítások:
1930: Kaszinó, Nagyenyed • 1942: a dési leányiskola tornaterme • 1947: a Bolyai Tudományegyetem aulája, Kolozsvár • 1948: Kultúrpalota, Marosvásárhely • 1960: Kultúrpalota, Kolozsvár • 1962: Tartományi Múzeum, Nagybánya (Benczédi Sándorral és Ileana Vremirrel); Múzeum, Nagyvárad • 1963: Képzőművészek Szövetségének Galériája, Marosvásárhely • 1970: Petőfi Sándor Művelődési Ház, Bukarest; Történelmi Múzeum, Szatmárnémeti • 1971: Múzeum, Sepsiszentgyörgy; Művelődési Ház, Csíkszereda; a Képzőművészeti Alap Kisgalériája, Marosvásárhely • 1972: Dés • 1974: a Képzőművészeti Alap galériája, Kolozsvár • 1975: Korunk Galéria, Kolozsvár; Kisgaléria, Szatmárnémeti (Benczédi Ilonával) • 1976: Kisgaléria, Kolozsvár • 1978: Kisgaléria, Szatmárnémeti • 1979: Művelődési Ház, Dés • 1981: a Képzőművészeti Alap galériája, Kolozsvár • 1982: a Képzőművészeti Alap boltja, Marosvásárhely • 1989: az Országos Széchényi Könyvtár kiállítóterme, Budapest

Emlékkiállítások:
2003: gyűjteményes kiállítás, Erdélyi Ház, Sopron • 2009: jubileumi kiállítás, BarátságMűvelődési Központ, Százhalombatta • 2010: Duna Galéria, Budapest • 2011: Minerva-ház, Kolozsvár (Vajda Lászlóval) • 2018: A sárkány lefejezése (Ana Botezatuval), Quadro Galéria, Kolozsvár • 2022: Téka Alapítvány, Szamosújvár

Díja:
1989: Kájoni János művészeti díj

Szervezők: Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala, Erdélyi Művészeti Központ Egyesület
Támogató: Miniszterelnökség – Nemzetpolitikai Államtitkárság, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.

Időtartam: 2024. július 19. – szeptember 21.

Megnyitó: A tárlatot dr. Bordás Beáta, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője és dr. Portik Blénessy Ágota művészettörténész nyitották meg 2024. július 19-én 18 órától kezdődően.

Az Erdélyi Művészeti Központ harmadik emeleti kiállítóterében megrendezett tárlat Szabó András eddigi, hozzávetőleg húsz éves alkotói pályáját fogja át. A kiállítás egy gazdag válogatásban igyekszik bemutatni a grafikust eddig foglalkoztató témákat, alkotásai látványvilágának alakulását a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem grafika szakán folytatott tanulmányai alatt keletkezett munkáktól egészen a legfrissebb alkotásokig, amelyek messziről megismerhetőek a művész által kifejlesztett egyedi visszakarcolásos technikáról, mégis különálló sorozatokba rendeződnek.
A tárlat anyagát háromnyelvű katalógus kíséri Portik Blénessy Ágota előszavával.

SZABÓ András (1980, Marosvásárhely)

A marosvásárhelyi Zene és Képzőművészeti Líceumban tanult 1991–1999 között, majd 1999–2003 között a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem grafika szakán folytatta a tanulmányait, ahol 2005-ben magiszteri diplomát szerzett, 2005–2008 között pedig PhD képzésben vett részt. 2001 óta munkáival folyamatosan szerepel a hazai és külföldi kiállításokon.

A hazai közönség többek között a kolozsvári Ataş Galériában, a bukaresti Anaid Art Galleryben, a kolozsvári Korunk Stúdiógalériában (amelynek 2010–2013 között kurátora is volt), a Bulgakov kávéházban, a sepsiszentgyörgyi MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótérben, a kolozsvári Nano Galériában vagy a Kolozsvári Művészeti Múzeumban láthatta alkotásait. Fontosabb külföldi szereplései közül megemlítendő, hogy 2006-ban kiállított a párizsi 8e Avenue Pavilonban, 2012-ben és 2018-ban munkái szerepeltek a budapesti Art Marketen és 2018-ban a kölni Art Fair kortárs képzőművészeti vásáron, 2015-ben pedig átfogó egyéni kiállítása nyílt Párizsban és Brüsszelben, 2022-ben pedig Salzburgban.

Szabó András minden bemutatkozásával új kihívások elé állítja befogadóit. Bár kísérletező alkat, technikáját és stílusát tekintve nagyon következetes és kitartó művész. Útkeresése, folyamatos megújulása inkább a frissebb sorozatok témájában, inspirációs forrásában keresendő, a barokk ábrázolásmódját és a manierizmus kidolgozottságát ötvözi a globalizált világ elemeivel s teszi ezt úgy, hogy a képzőművészet eszközeivel igazán érzékeny jellem- és társadalomrajzokat fogalmaz meg.

Egyéni kiállítások:
2002: Ataș Galéria, Kolozsvár • 2004: Ataș Galéria, Kolozsvár • 2005: Bulgakov Café, Kolozsvár • 2006: Bulgakov Café, Kolozsvár; Artkatakomba Galéria, Budapest • 2007: Anaid Art Galéria, Bukarest • 2009: Mátyás Ház Galéria, Kolozsvár • 2010: Korunk Stúdiógaléria, Kolozsvár • 2012: Korunk Stúdiógaléria, Kolozsvár; Várfok Galéria, Project Room, Budapest • 2013: MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér, Sepsiszentgyörgy • 2014: Kaja Tanya, Kolozsvár • 2015: Kohn Galéria, Párizs; MB-XL Galéria, Brüsszel • 2016: műteremkiállítás, Kolozsvár • 2017: City Art Space, Double Tree by Hilton, Kolozsvár • 2022: Szent Cirjék-templom, Salzburg

Díjak, ösztöndíjak:
2006: Hollósy Simon ösztöndíj • 2010: a Communitas Alapítvány alkotói ösztöndíja

Szervezők: Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala, Erdélyi Művészeti Központ Egyesület
Támogató: Miniszterelnökség – Nemzetpolitikai Államtitkárság, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.

Időtartam: 2024. április 19. – július 6. (Erdélyi Művészeti Központ)
2024. augusztus 18. – szeptember 8. (Kolozsvári Művészeti Múzeum)

Kurátorok: Bordás Beáta PhD és Portik Blénessy Ágota PhD

Megnyitó: A sepsiszentgyörgyi tárlatot 2024. április 19-én 18 órától kezdődően Banner Zoltán művészettörténész és Bordás Beáta PhD, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője nyitották meg.

A kolozsvári tárlatot a 15. Kolozsvári Magyar Napok keretében 2024. augusztus 18-án 18 órától kezdődően Lucian Nastasă-Kovács, a Kolozsvári Művészeti Múzeum igazgatója és a tárlat kurátorai: Bordás Beáta, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője és Portik Blénessy Ágota művészettörténész, muzeológus nyitották meg.

Az Erdélyi Művészeti Központ jelen tárlata az első olyan kiállítás, amely egyszerre tárja az erdélyi közönség elé e két kiemelkedő, lezárt életművet, az 1960-as–1970-es évekbeli kolozsvári művészeti élet ikonikus művészpárjának összesen több, mint száz műalkotását. A kétszintes kiállításban igyekeztünk mindkét életművet a lehető legteljesebb merítésben bemutatni, azok szakaszait láttatni és az egyes korszakokhoz kapcsolódóan a két alkotó főműveit bemutatni. Ugyanakkor arra is törekedtünk, hogy a művészházaspár alkotásai közötti párbeszédet és a két alkotó egymásra hatását keressük.

E retrospektív tárlat és az eddigi kiállítási katalógusaink szokásos kereteit felvállaltan túllépő album (amely három szerző – Banner Zoltán, dr. Kovács Ádám és dr. Bordás Beáta – előszavát tartalmazza, a festményeket és archív felvételeket a főbb műfajok mentén csoportosítja, miközben azok keletkezésének kronológiai sorrendjét is figyelembe veszi) reményeink szerint méltóképpen örökíti meg és helyezi újra napirendre a két meghatározó erdélyi képzőművész, T. Szűcs Ilona és Tóth László életművét.

T. SZŰCS Ilona (Medgyes, 1930 – München, 1990)

A marosvásárhelyi művészeti szakközépiskolában tanult Bordi András és Barabás István tanítványaként. 1951-ben elkezdte festészeti tanulmányait a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Intézetben, majd 1952-től 1957-ig a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet hallgatója volt, ahol Miklóssy Gábor, Abodi Nagy Béla és Teodor Harșia irányították munkáját. 1955-ben házasságot kötött évfolyamtársával, a szatmárnémeti származású Tóth Lászlóval, 1960-ban megszületett a fiuk, Tamás.

1959-től kezdve rendszeresen kiállított Kolozsváron az éves tartományi, illetve megyei képzőművészeti tárlatokon. 1965-ben férjével, Tóth Lászlóval és Cseh Gusztáv grafikussal közös műtermet kapott a Donát-negyedben (Vlahuță utcai műtermek), itt főiskolára való felvételi elkészítő kurzusokat is tartott. Munkái szerepeltek a romániai művészek titográdi (1968) és torinói (1969) kiállításain.

1971–72-ben férjével közösen készítette a kolozsvári Rádióstúdió lépcsőházában lévő nagyméretű üvegmozaikot. 1975-ben a kolozsvári Korunk Galériában nyílt egyéni tárlatán 18 festményt mutatott be, második egyéni tárlatát (férjével közösen) már halála után rendezték Szentendrén. 1974-ben férjével részt vett a Győri Nemzetközi Művésztelepen, 1981-ben pedig a gyergyószárhegyi Barátság alkotótáborban. Az 1970-es évektől a nyolcvanas évek elejéig jelmeztervező volt a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, fontosabb munkái a következő színdarabokban voltak: Dumitru Radu Popescu: A kerti törpe (1974), Csiki László: Öreg ház (1978), Lőrinczi László: A szerető (1982), Tomcsa Sándor: Műtét (1983), Szép Ernő: Vőlegény (1983). T. Szűcs Ilona 1984-ben férjével Münchenben telepedett le, ahol korai halála előtt főleg díszítőművészeti munkákat készített.

A hatvanas években számos kolozsvári városképet festett, mértani pontossággal megszerkesztett formákkal, készített néhány portrét is, de túlnyomórészt a műtermében és környezetében lévő furcsa, össze nem illő tárgyakból összeválogatott csendéletek érdekelték, amelyek végigkísérik az életművet. Ezek a bensőséges, néha depresszív hangulatú, metaforikus csendéletek a szürrealizmus és a metafizikus festészet eszköztárából merítettek.

Egyéni kiállítások:
1975: Korunk Galéria, Kolozsvár • 1991: Aktív Art Galéria, Szentendre (posztumusz, férjével, Tóth Lászlóval közösen)

Díjai: 1979: II. „Megéneklünk, Románia” Fesztivál, jelmeztervezés kategória III. díja

TÓTH László (Szatmárnémeti, 1933 – Wertingen, 2009)

1951–1957 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet festészeti szakának hallgatója volt, tanárai: Kádár Tibor, Teodor Harșia, Abodi Nagy Béla, majd Miklóssy Gábor. Még az egyetemi tanulmányok alatt, 1955-ben feleségül vette évfolyamtársát, Szűcs Ilonát.

Az egyetem elvégzése után az Utunk folyóirat rendszeres, külső bedolgozójaként kezdte a pályáját, 1957–1983 között a lapban megjelent novellákhoz, riportokhoz készített illusztrációkat. Ebben az időszakban több más folyóirat (Korunk, Napsugár, Igaz Szó stb.) közölte a rajzait, könyveket is illusztrált, könyvborítókat tervezett. Rövid ideig középiskolai tanár volt. A hatvanas évek közepén közös műtermet kapott T. Szűcs Ilonával és Cseh Gusztávval a kolozsvári Donát-negyedi műtermekben, ott feleségével előkészítő kurzusokat is tartott a főiskolára való felvételire. 1965–1971 között a kolozsvári Állami Magyar Színház díszlettervezője, utóbb külsősként is tervezett számos jelentős díszletet. Az 1965–1983 közötti időszakban mintegy 25 színdarab díszlettervét készítette el, többek között A. Miller: Bűnbeesés után, Ion Băieșu: Megbocsátás, Shakespeare: Téli rege, Madách Imre: Az ember tragédiája, Dumitru Radu Popescu: Kerti törpe, Sütő András: Csillag a máglyán és Csiki László: Öreg ház című darabjaihoz. 1971-től a kolozsvári Képzőművészeti Intézet monumentális festészet szakán adjunktus, majd docens lett, rajzot, festészetet, kompozíciót és különböző festészeti technikákat oktatott. 1983-ban tanszékvezetőnek nevezték ki, de 1984-ben feleségével Münchenbe emigrált. 1986-tól a müncheni Staatstheater am Gärtnerplatz dalszínház díszletfestője lett, 1992 után kezdett újra aktívan alkotni, és szabadúszó képzőművészként dolgozott 2009-ben bekövetkezett haláláig. 1959–1983 között szinte minden évben kiállított a tartományi és megyei tárlatokon (Kolozsvár), valamint a bukaresti állami kiállításokon. Első egyéni kiállításának a felesége emlékének szentelt közös tárlat (Szentendre, 1991) tekinthető. Németországban az 1990-es évek végétől részt vett néhány csoportkiállításon.

Tóth László víziószerű festményeit és grafikai alkotásait is a szürrealizmushoz közelálló látásmód jellemzi. A kollázstechnika és az új anyagok használata révén újítást hozott az erdélyi magyar képzőművészetbe. A kolozsvári életképek mellett a hetvenes években az anyja, a felesége és önmaga voltak témái, illetve csendéleteket festett. Életművének egyik fontos részei a Tárgyalás sorozata, annak önmagukból kiforduló, cafatokra hulló szereplőivel, de a budapesti öregotthonban vegyes technikával alkotott, az emberi test bomlását és elmúlását ábrázoló képei is.

Egyéni kiállításai:
1991: Aktív Art Galéria, Szentendre (feleségével, T. Szűcs Ilonával közösen) • 2002: Galerie Schröder, Augsburg; Bálint Zsidó Közösségi Ház, Budapest • 2003: Korunk Galéria, Kolozsvár • 2004: Puskin Művelődési Ház, Tatabánya

Emlékkiállítások:
2014, 2018: Quadro Galéria, Kolozsvár

Díjai:
1968: a Kulturális Érdem érdemérem I. fokozata; a Képzőművészeti Szövetség országos díja díszlettervezés kategóriában • 1969: Országos Színházi Verseny, Bukarest, I. díj • 1979: II. „Megéneklünk, Románia” Fesztivál, Bukarest, a díszlettervezés kategória III. díja

Szervezők: Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala, Erdélyi Művészeti Központ Egyesület – Kolozsváron: Kolozsvári Művészeti Múzeum, Kincses Kolozsvár Egyesület

Támogatók: Miniszterelnökség – Nemzetpolitikai Államtitkárság, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., BitWise IHS Kft.